Mit jelent írni?

Drága olvasó, aki ide tévedsz!

Életem első bejegyzése egy angol nyelvű kisebb-nagyobb helyesírási hibákkal teletűzdelt véleménynyílvánítás volt, melyet az egyik kedvenc könyvemről és filmemről írtam, amikor még nem tudtam, hogy van folytatása is. Azóta rendelkezem ezzel az információval, bár megvenni vagy elolvasni a soron következő részeket, mély sajnálatomra nem sikerült.
Bár mint mondtam, véleményt írtam, és nem kritikát, mert, nem rendelkezem a kritikusok eszközeivel:

1. Nem alakul ki a fejemben vélemény, ha elolvasok egy könyvet.

2. Túlságosan lefoglal a világ, ha egy jó történetbe csöppenek, ahhoz, hogy bármi pozitívat, vagy negatívat gondoljak róla. 

3. Nem tudom, hogyan kell kritikát írni.

4. Számomra a kritika az, hogy jó vagy rossz. 

5. Ilyenkor pedig hajlok a vagy elfogadására megoldásként.

6. Nem tudok objektíven nyilatkozni semmiről, és bár egy kritikus nem teszi ezt, elsősorban, mégis úgy érzem, hogy ahhoz, hogy helyénvaló és értékelhető kritikát rittyentsek, szükséges lenne ismernem az írót, hátterét, a mű keletkezésének történetét.

6. Ha rendelkeznék az előző 6-osban felsorolt dolgokkal már nem a regény által lefestett világra koncentrálnék, hanem magára a könyvre, mint olyan. (Bármit is jelentsen az olyan jelen esetben.)

8. Tekintve, hogy kihagytam a 7-es pontot, de nem szeretném megzavarni a számmisztikában jártas olvasókat, ezért egy teljesen érdektelen ponttal pótolom a hiányosságokat, és megjelölöm a soron következő számot, hogy a felsorolás végére mind a 10 tervezett pont meglegyen. 

9.Nos, elmondanám, hogy én jobban szeretek beleolvadni egy történetbe -- legyen az olvasott, vagy általam írott.

10. 15 évesen írtam már egy fantasy történetet, amit belinkelek ide (és csodákcsodájára, úgy látom, hogy működik), és bár rengeg benne a hiba, amit utólag felfedeztem, mégsem lehetett olyan rossz, hiszen szereztem pár olvasót, és őszíntén? Fantasztikus érzés volt, hogy az én alkotásomról mondtak véleményt. 

Nos, most, hogy egy teljesen érdektelen 10 pontban kitértem arra, hogy miért lennék rossz kritikus, azt hiszem, elmondom azt, amire a cím is felhívja a figyelmet, vagyis, hogy "Mit jelent számomra az írás?"

Nos, mint mondtam, először 15 évesen írtam, vagyis 5 éve, és az elvártakkal ellentétben egyáltalán nem javultam azóta, mert egyszerűen nem akadt időm írni, ami tudom, szörnyű kifogás, de mindig mondogatom magamnak, hogy majd nyáron, majd egyetem alatt, majd melóba, de az igazság az, hogy valahogy soha nem akad rá elég idő, de tudom, hogy arra jut idő, amire hagyok időt, vagy valami ilyesmi, szóval mostantól kezdve igyekszem írni, mert ez az, amit imádok, ez az, amiben azt éreztem, hogy el tudok érni valamit, ez az, ami az én SZENVEDÉLYEM-nek a forrása. 
Már régóta vágytam rá, hogy egy blogot írjak, és úgy döntöttem ez a nyár lesz az, viszont arra még nem állok készen, hogy egy kész történetet írjak, ezért csak kicsiben kezdem, mindenféle bohóságot megosztok itt, és ez lenne az első megosztásom. 
Most elmondok egy nyílt titkot: akkor kezdtem el írni, amikor a nagyapám meghalt, ez számomra egy menekülési út volt, egy olyan világba, melyet én irányíthatok, ahol csak az hal meg, akit én akarok, és az marad életben, akit én akarok. (Irónikus módon a regénybeli énem halt meg.)
Az a nagy problémám, hogy nem nagyon megy az írás, ha nem vagyok szomorú, ha nincs egy feldolgozásra váró tragédiám/sokkos esetem. Egyszerűen szép az életem, mindenem megvan, bár szorongó, és enyhén sérült gyerek vagyok, aki igyekszik leküzdeni a nehézségeket amiket az élet küld felé. Az angol "anxiety", ami számomra egy varázskifejezés, valahogy jobban leírja azt, amire gondolok, mert a "szorongás" úgy érzem nem fejezi ki eléggé, amire gondolok. 
Nos, azt hiszem, abba hagyom a pötyögést, mielőtt egy vallomásokkal telszabdalt összenemfüggő szöveget dobok a falra. Talán az önsegély klubt máskor alapítom meg, egyelőre ennyi, az első bejegyzésem elkészült, tűzöm is ki (már a láthatatlan virtuális falra, amit még mindig tanulok használni-- hiányos blogismeret...)

Legyetek rosszak, 
Emily-Elisabeth Moon